Ölelés...

"Van az ölelés…
Az ölelés, ami közvetít. Közvetíti a szerelmet, a benned élő érzéseket. Átadja a másiknak, és benne kapod meg az ő érzéseit. De lehet, hogy nem ölelhetsz. Hogy az ölelésre várnod kell. Hogy az érzéseidet magadban kell őrizned. És ekkor már nem csak az érzéseidet őrzöd. Mert bárhol jársz, bármit látsz, ami szép, ami megérint, magadban gyűjtöd. Neki. Hogy egy napon megoszthasd Vele. Mindent, amit látsz, amit hallasz, ami szépíti az életet. Mindent megőrzöl a szívedben. De mindezt elmondani, leírni, elmondani nem tudod. A szavak elkopnak, talán már nem is emlékszel mondatokra, eseményekre. Ám minden, amit Neki szánsz, átalakul egy érzéssé. Amit átadni csak egy módon lehet... Egy ölelésben... Egy ölelő érzésben...És ebben az ölelésben évek, évtizedek kelnek életre. Abban a pillanatban.
Van ilyen ölelés."
/Csitáry- Hock Tamás/

önmagam?

A gyerekeket hogy kell vajon megtanítani arra, hogy lehetőség szerint önmagát adja az élet minden színhelyén?

jóslat

"Κάποιος άλλος σαν με παντρευτεί
η καρδούλα σου θα ματωθεί
τότε πλέον μόνος θα γυρνάς
στο μεθύσι εμένα θα ζητάς"

Gyakorlat

Énekelj az utcán, de rendesen, becsületesen ám, szöveggel, meg minden! :) Ha furcsán néznek rád, mosolyogj vissza, és szard le, hogy mit gondol(hat)nak rólad :) Tök jó!

ajándék..

Márai Sándor: Ajándék

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.

Káosz a fejben

Jönnek, jönnek a gondolatok, ide-oda cikáznak a fejemben, de olyan sok van, és olyan sokfélék, hogy nem is tudom rendszerezni őket, és a fele így el is veszik.. Remélem, hogy pont az a fele, amelyikre nincs szükségem! :) Most jó passzban vagyok, szombat este óta.. Mitől függ ez? Miért függ külső személyektől, eseményektől, egyéb "díszletektől"? Tényleg van 1, azaz egy darab "igazija" az embernek az adott életében? Vagy minden életében csak AZ az egy van? A "one and only"? De akkor miért nem találnak egymásra? Miért vannak a kerülőutak? Vagy ha nem találnak egymásra, akkor nem is Ő volt AZ? Vagy életeken át csak kergetik egymást, aztán X évszázad. évezred után hepiend van? Persze az évszázadokat nyilván nem szó szerint értem, hát nincs is idő tulajdonképpen.. Ha van családja az embernek, akkor már nem élhet szabad életet? Vagy ha igen, akkor azt hogy kell? Szabadságmániám ugyanis úgy tűnik, határtalan. Jó ez? Vagy nem kéne, hogy legyen? Mit jelent ez a szó, hogy "kéne", meg hogy "kell"? De valami "kell" azért mégiscsak szükséges itt a Földön, mert ha nem lenne, káosz lenne, vagy nem? Vagy amikor eltűnik a "kell", akkor mindenki tudni fogja már a dolgát, és boldogan élünk együtt, minden ember, lélek, akármi? (..) Szeretnék már én is végre ufót látni. Úgy érzem, hogy tudom, milyen érzés lesz, nem idegen egyáltalán. Vicces, hogy egyébként természetesen hiszek bennük, vagyis inkább tudom, hogy léteznek (van ez a belső "tudom"-érzés :)), de vannak olyan pillanatok, amikor meg teljes nonszensznek tűnik ez az egész kérdéskör :) Szerencsére ezek tényleg csak pillanatok. Na, most el is vesztettem a fonalat, fogggalmam sincs, miről beszélek egyáltalán :) De jól esik most írni. Jó ez a klaviatúra :) Délután posta, meg játszótér, meg reszelt alma+mézes joghurt uzsonnára, aztán el is telt ez a nap is.. Hogy lehet, hogy egyre gyorsabban telnek? Vagy csak azért, mert nem dolgozom? Ha lenne állásom, megint visszalassulnának? :) Most ez az "igazi"-kérdés izgat a legjobban. Jó válasz meg úgysincs. Biztató..

...

Szerintem mindenkinek kell egy olyan pillanat az életében, mint nekem tegnap este a Ti sou'kana kai pineis intrója.. a harmonika-ének-párbeszéd :) Szerintem..