A gyerekeket hogy kell vajon megtanítani arra, hogy lehetőség szerint önmagát adja az élet minden színhelyén?
2012. szeptember 11., kedd
önmagam?
A gyerekeket hogy kell vajon megtanítani arra, hogy lehetőség szerint önmagát adja az élet minden színhelyén?
2012. szeptember 4., kedd
2012. szeptember 3., hétfő
ajándék..
Márai Sándor: Ajándék
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
Káosz a fejben
Jönnek, jönnek a gondolatok, ide-oda cikáznak a fejemben, de olyan sok van, és olyan sokfélék, hogy nem is tudom rendszerezni őket, és a fele így el is veszik.. Remélem, hogy pont az a fele, amelyikre nincs szükségem! :) Most jó passzban vagyok, szombat este óta.. Mitől függ ez? Miért függ külső személyektől, eseményektől, egyéb "díszletektől"? Tényleg van 1, azaz egy darab "igazija" az embernek az adott életében? Vagy minden életében csak AZ az egy van? A "one and only"? De akkor miért nem találnak egymásra? Miért vannak a kerülőutak? Vagy ha nem találnak egymásra, akkor nem is Ő volt AZ? Vagy életeken át csak kergetik egymást, aztán X évszázad. évezred után hepiend van? Persze az évszázadokat nyilván nem szó szerint értem, hát nincs is idő tulajdonképpen.. Ha van családja az embernek, akkor már nem élhet szabad életet? Vagy ha igen, akkor azt hogy kell? Szabadságmániám ugyanis úgy tűnik, határtalan. Jó ez? Vagy nem kéne, hogy legyen? Mit jelent ez a szó, hogy "kéne", meg hogy "kell"? De valami "kell" azért mégiscsak szükséges itt a Földön, mert ha nem lenne, káosz lenne, vagy nem? Vagy amikor eltűnik a "kell", akkor mindenki tudni fogja már a dolgát, és boldogan élünk együtt, minden ember, lélek, akármi? (..) Szeretnék már én is végre ufót látni. Úgy érzem, hogy tudom, milyen érzés lesz, nem idegen egyáltalán. Vicces, hogy egyébként természetesen hiszek bennük, vagyis inkább tudom, hogy léteznek (van ez a belső "tudom"-érzés :)), de vannak olyan pillanatok, amikor meg teljes nonszensznek tűnik ez az egész kérdéskör :) Szerencsére ezek tényleg csak pillanatok. Na, most el is vesztettem a fonalat, fogggalmam sincs, miről beszélek egyáltalán :) De jól esik most írni. Jó ez a klaviatúra :) Délután posta, meg játszótér, meg reszelt alma+mézes joghurt uzsonnára, aztán el is telt ez a nap is.. Hogy lehet, hogy egyre gyorsabban telnek? Vagy csak azért, mert nem dolgozom? Ha lenne állásom, megint visszalassulnának? :) Most ez az "igazi"-kérdés izgat a legjobban. Jó válasz meg úgysincs. Biztató..
...
Szerintem mindenkinek kell egy olyan pillanat az életében, mint nekem tegnap este a Ti sou'kana kai pineis intrója.. a harmonika-ének-párbeszéd :) Szerintem..
2012. szeptember 2., vasárnap
Mahala Rai Banda
Hát ezek meg milyen zenészek már?! Uramissssssten! Annyira jó, hogy ott voltam, és hogy G-vel! :) Az ilyen élmények valahogy vele kellenek, mással nem tudnám ennyire élvezni! (És a színpadra hogy kerültünk fel?!) Tökéletes hullámhossz volt, abszolút felhőtlen este, kár volt elrontani egy platánfa tövébe történő hányással a hazafelé úton (de hogy értem haza?!), és a mai másnapossággal, de hát ez van :) Ilyenkor szoktunk a legjobban játszani, remélem, a mai Morrisons-buli is ilyen lesz :)

2012. szeptember 1., szombat
Itthon ülök egész nap, semmihez nincs kedvem, pedig reggel még lelkes voltam. Most mi lett? Nem tudok mit kezdeni egy teljes nap szabadidővel? Csak fejben, akkor, amikor tudom, hogy nincs rá lehetőségem, hogy egyedül legyek? Abszolút nem tudom feltalálni magam, vasalhatnék, rendet csinálhatnék, sétálhatnék, vásárolhatnék (!), de semmi ihletem, már megnéztem két filmet, az Éjfélkor Párizsbant, és az Ízek, imák, szerelmeket, egyik percben sírok, a másikban euforikus hangulatom van, mi a fene ez, és mikor múlik el? Folyamatosan elvágyódom, másra vágyom, mással akarok lenni, máshogy akarok kinézni, máshol akarok lakni, mást akarok enni, semmi nem jó, ami van! Segítség! Egyetlen megoldásnak a manósodásig történő ouzózást látom :)
annyira utálom az idézeteket.. de ez..
Mit szépítsem, hát ez telitalálat.. És még helyesírási hiba sincs benne :)
Ma egész nap egyedül leszek! Jaj de jó lesz, persze megint gőzöm sincs, hogy mit csináljak, mert az időjárás keresztülhúzta a margitszigetenfűbendöglős terveimet. Bosszúból veszek magamnak valami ruhát..
Este Gáborral A38, de előtte azért manósodunk egy kicsit nála.. ;) Már hűl az ouzo-sprite a hűtőben..
Holnap pedig! Megint a Morrisons 2-ben játszunk, a múltkori hatalmas nagy buli volt (vagy csak a 4 elfogyasztott Bloody Mary miatt gondolom ezt?), pedig nem volt a Tibi, és kénytelenek voltunk vendégzenészt hívni, mégpedig az Ivánt, aki az összes többi eddigi vendégünket kenterbe verte oly módon, hogy nem akart önmegvalósítani, szerepelni, hanem beült a szinti mögé és becsületesen lejátszotta, amit kellett.
Na most megyek és elkezdem a napot :) Juj de jó lesz!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)