Szülni jó!

Pont egy hete jöttünk haza a kórházból! Múlt csütörtökön, azaz 2011. júl. 21-én megszületett Katona Lelle Bíborka 3950 g-mal, 55 cm-rel, alig 3 óra alatt! Szülni jó! Terhesnek lenni nem, de szülni! Kár, hogy az egyik nem megy a másik nélkül.

Szóval reggel 7-re mentünk be a kórházba, szokásos CTG, persze nem sok mindent mutatott, de én nem is számítottam másra, úgyhogy szinte meg is voltam elégedve. Adrienn be, burokrepesztés (NEM fáj!!!), rengeteg magzatvíz, ezúttal nem volt zöld, Bíborka bent ugrált (Adrienn: "Nézd már, mit csinál!"). Befeküdtem az I-es számú, a "promó", a legnagyobb szülőszobába, és vártuk a fájásokat. Hát azok nem jöttek, helyette jött a Kati (a szülésznőm) az óriástűvel, branül, oxitocin. Nem telt bele egy óra, lettek fájások, epidurálás, de onnantól már annyira gyorsan ment minden, hogy szerintem nem is hatott 100%-osan. Legalábbis sokkal több mindent éreztem mint a Míránál. Bent volt a Zsolti végig, röhögtünk, fotózkodtunk, hülyéskedtünk, esküszöm, jó hangulatú szülés volt :) Eljött a kitolás, kb. 10-et nyomhattam, és már meg is volt a baba :) Annyira jó élmény volt, kíváncsi vagyok, hogy egy harmadik baba mennyi idő alatt jönne ki?! Fél óra? Mindenki jó fej, beszélgetős volt, Bíborkát is odaadták mázasan, olyan finom puha, meleg baba volt, és lufiszagú! :))) Aztán elvitték, megfürdették, mérték, öltöztették, a Kati részletesen megmutatta a méhlepényt, milyen nagy! Mint egy nagy darab máj, vagy én nem is tudom, mi. A végén egy kis varrás, szerencsére nagyon kicsi lett a gátseb, már nem is érzek szinte semmit, az elsőnél meg hosszú hetekig állva tudtam csak pisilni :D :D Lehet, hogy egy kicsit túl őszintére sikerült ez a bejegyzés...? :))) No nem baj, a lényeg: szülni jó!

Reggel fél 7-re kellett mennem CTG-re, tök jó volt 1/4 6-kor kelni úgy, hogy fél 3-kor még nem aludtam a mocsok undorító meleg miatt :) El sem tudom mondani, hogy mennyire utálom a meleget! Mi ebben a jó vajon??? Na jó, most nem lovalom bele magam megint...

A lényeg, hogy a CTG már mutatott valamit, van valami kis összehúzódás-féleségem, ráadásul 2 ujjnyira nyitva a méhszáj is, a magzatvíz tiszta. A szülésznőm, Kati, a lelkemre kötötte, hogy bármi van, fájás, folyik a víz, vérzés, azzzzzonnnnnal hívjam és menjek be, estig biztos bent lesz, mert van egy szülő nője. A mázlista. Mármint a nő. Szóval már látszik a fény az alagút végén, holnap megint megyek CTG-re, az Adrienn megvizsgál, és csütörtök a deadline, annál tovább nem várunk! Éljen!!!! Fény az alagút végén! :)

Θέλω

Szeretnék egy kertes házat. Nem kell nagy, a kert se legyen nagy, a lényeg, hogy LEGYEN!

Itthon ülök a relatíve hűvös szobában, szinte le sem merem írni, hogy kólát iszom, és várom, hogy ne legyek már terhes. Igaz, még van másfél hét elvileg, de annyira bízom benne, hogy előbb lesz kíváncsi a kinti világra ez a baba.

Kezd nagyon meleg lenni, nem is tudom, mi a jó ebben. Miért szeretik az emberek ezt a kánikulát? Jól lehet izzadni, ragadni tetőtől talpig, lehet, tízpercenként kezet mosni, naponta hajat mosni, ha nincs az embernek vízparton nyaralóhelye, hanem kénytelen a városban tengődni, akkor a nyár igazi kínszenvedés. Egy dolog miatt szeretem, hogy sok finom zöldség-gyümölcs van :) Fincsi saláták, dinnye, cseresznye, málna, hmmmm :) De amúgy... Télen legalább, ha rendesen, becsületesen felöltözik az ember, nem fázik, de most mit csináljak, hogy ne legyen melegem? Na ennyit a nyárról.

Ja és nyaralni szeretnék. Én, aki minden évben legalább egyszer nyaraltam, most már 4. éve nem voltam sehol, és annyira, de annyira hiányzik! A strandszag, meg a felhőtlen semmittevés, egésznapevés, kirándulás, partondöglés, este városbankolbászolás, pénzköltés, ááááááááá!

Most meg már annyira terhes vagyok, hogy 50 m-t se bírok elmenni anélkül, hogy ne kellene pisilnem, vagy ne érezném, hogy egy mázsa kő van bevarrva a hasamba, ami húz előre, lefelé, mindenben akadályoz, nem tudom a Mírát se felemelni kedvemre, á, sehogy se jó ez. Tudom, mindjárt vége.

Bocs a panaszáradatért, de most ez van.