Káosz

Rettentő káosz van bennem, úgy érzem, nem tudok úrrá lenni rajta, ezért elkezdtem itthon takarítani, rendet csinálni, meg egyáltalán: rendet TARTANI. Hátha történik valami pozitív irányba. Eltettem egy csomó mindent, ami kint hányódott, besuvasztottam őket a kis kamrába, a "titkok szekrényébe". Kiszellőztettem, illatos olajat párologtatok, hadd induljon be a csi :)) Megpróbálok nyitottan, optimistán, befogadóan a jövőhöz állni, és most nem csak az anyagi, tárgyi dolgokra gondolok. Meg kell találnom magamat is, egyelőre fogalmam sincs, hogy kezdjek hozzá, de majd figyelem a jeleket... Muszáj kezdenem magammal valamit. Help.

Megint rám jött a Görögországba - azon belül is Athénba - mehetnék... Az az igazság, hogy nem tudom elmondani, hogy ez milyen érzés, olyasmi mint a honvágy, egyszerűen nem is tudok másra gondolni, összeszorul a gyomrom, és képzeletben járom a Plaka utcáit, érzem az illatokat, hallom a hangokat, hallom, ahogy az éttermekből, boltokból kiszűrődnek a görög dallamok, "buzúúki haangja szól" :), a dagadt kóbor kutyák ráérősen hevernek mindenfelé rengeteg macska társaságában, süt a langyos nap, a teraszokon frappéznak, söröznek az emberek, érzem a frissen sülő gyros illatát a Monastiraki metróállomásnál, felnézek az Akropolisra, aztán belevetem magam a boltokba, muszáj mindenfélét összevásárolni :))

Na jó, nem hergelem magam inkább...