Szóval reggel 7-re mentünk be a kórházba, szokásos CTG, persze nem sok mindent mutatott, de én nem is számítottam másra, úgyhogy szinte meg is voltam elégedve. Adrienn be, burokrepesztés (NEM fáj!!!), rengeteg magzatvíz, ezúttal nem volt zöld, Bíborka bent ugrált (Adrienn: "Nézd már, mit csinál!"). Befeküdtem az I-es számú, a "promó", a legnagyobb szülőszobába, és vártuk a fájásokat. Hát azok nem jöttek, helyette jött a Kati (a szülésznőm) az óriástűvel, branül, oxitocin. Nem telt bele egy óra, lettek fájások, epidurálás, de onnantól már annyira gyorsan ment minden, hogy szerintem nem is hatott 100%-osan. Legalábbis sokkal több mindent éreztem mint a Míránál. Bent volt a Zsolti végig, röhögtünk, fotózkodtunk, hülyéskedtünk, esküszöm, jó hangulatú szülés volt :) Eljött a kitolás, kb. 10-et nyomhattam, és már meg is volt a baba :) Annyira jó élmény volt, kíváncsi vagyok, hogy egy harmadik baba mennyi idő alatt jönne ki?! Fél óra? Mindenki jó fej, beszélgetős volt, Bíborkát is odaadták mázasan, olyan finom puha, meleg baba volt, és lufiszagú! :))) Aztán elvitték, megfürdették, mérték, öltöztették, a Kati részletesen megmutatta a méhlepényt, milyen nagy! Mint egy nagy darab máj, vagy én nem is tudom, mi. A végén egy kis varrás, szerencsére nagyon kicsi lett a gátseb, már nem is érzek szinte semmit, az elsőnél meg hosszú hetekig állva tudtam csak pisilni :D :D Lehet, hogy egy kicsit túl őszintére sikerült ez a bejegyzés...? :))) No nem baj, a lényeg: szülni jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése